Rólunk írták

– “Üdvözöllek Benneteket! Nagyon tetszenek a munkáitok! Csak egy példa a sok közül, gyönyörű  a kenyértartó kosár! Lehet vásárolni? Annyira tetszik! A többi is gyönyörű! Gratulálok, és további jó munkát kívánok! Zsuzsa”

– “Nagyon ötletes dolgokat készítenek.Szépek is,természetesen,és további sikeres éveket kívánok Önöknek! László”

– “Gratulálunk és sok-sok sikert, további jó munkát kívánunk!!! Orsi”

– ” Tisztelt Kovács Úr! Nagyon jó érzés látni ezeket a gyönyörű kosarakat. Csodálatos, hogy ezen egyik “ősi” mesterséget tovább tanítja a jövő nemzedékének. Gratulálok és jó erőt, egészséget kívánok nagyon – nagyon sokáig. Éva”

“A fényképeket nézegetve, nagyon szerteágazó, tartalmas életet éltek. Gratulálok a népművészet, népi mesterségek, tevékenységek átadásához, a fiatalabb generáció számára. Az elhivatottságotok példaértékű.”

-“Kedves Zoltán és Kriszitna! még egyszer köszönöm, nagyon jól éreztük magunkat a jászágói kézműves délutánon! annak a nagyon ízletes mézeskalácsnak elkérhetem a receptjét? köszönöm előre is!”

 

– “Egy kicsit hagy dicsekedjek már, hiszen tetőled tanultam a dolgot.

 

A zagyva parton gyűjtöttem veszőt. és készítettem egy kosarat.

 

Nem lett túl szép, de egy év kiesés után, valamint nem válogatott, hanem általam szedett vesszőből minden szakmai felügyelet mellett örülök a munkának. Annál is inkább, mert itthon mi ezeket tényleg használjuk. Édesapám is nagyon örült neki, hogy volt értelme időt  és pénzt beleölni a tanulásba. Ezen a rokonság felbátorodott és azóta már 4 kosarat javítottam fenék és fülproblémával.Érdekes, hogy rájöttem, hogy nagyobb munka, de a javítást jobban élveztem. Abban több kihívást látok.

 

Ja és még valami. Tavasszal visszametszettem néhány bokrot és képzeld mire mentem szüretelni, valaki ellopta majdnem mind. Tehát a környékemben más is csinál ilyet.

 

Köszönöm hogy tanulhattam tőled!” (Zoltán)
“Nagyon jó volt a mai kerekítő. Könnybe lábadt a szemem, mikor gyermekemet beültetted az öledbe, és neki adtad a manócskát… Én is szeretnék néha gyerek lenni, az öledbe ülni, és megsimogatni a manót. köszönöm” (Kerekítős Anyuka)